Derecske
"Derecske: Nagyközség, Bihar vármegye derecskei járásban, a Kállóér mellett, (1910-ben) 1942 házzal és 9286 magyar lakossal, járási szolgabírói hivatal és járásbíróság székhelye. Van telekkönyve, takarékpénztára, többféle egyesülete, 3 gőzmalma, 2 téglagyára, vasúti állomása, posta-, távíró- és telefonhivatala. Termékeny határa 10.320 hektár. Közelében nagy sziksós tó van, melynek kiszáradása után szódát nyernek. Régebben nagy szódagyár volt itt. A Derecskénél elfolyó Kék-Kálló patakban 1755-ben szép gyöngykagylókat találtak."
Révai Nagy Lexikona
A települést 1291-ben említi első ízben írásos forrás, ami váradi püspökség tizedösszeírásából való. A régészeti leletek tanúsága szerint ez a vidék már a honfoglalás előtt is lakott hely volt. Derecskén tartózkodott hosszabb ideig gróf Széchenyi István, mint huszárkapitány. Itt volt az Esterházy család egyik főuradalmának székhelye. Közelében van a Konyári sóstó.
Derecske ősrégi közösség; a XVI. században szabad hajdúváros volt, melynek Bocskay fejedelem kiváltságokat adott. Ezeket Rákóczi György 1631-ben megerősítette. Ez időben 1000 hajdút telepítettek ide. Késobb Esterházy Pál az elmaradt nádori fizetés fejében kapja meg birtokul Derecskét, jogait azonban csak a Rákóczi-féle szabadságharc után tudja érvényesíteni, mert a kiváltságaiktól megfosztott hajdúk nem akartak belenyugodni sorsuk változásába. A törökök 1659-ben és 1693-ban feldúlták. I. Lipót a hajdúk szabadalmait megvonta tőle és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét. 1706. okt. 19.-én Rabutin császári vezér tartózkodott itt.
Derecske ősrégi közösség; a XVI. században szabad hajdúváros volt, melynek Bocskay fejedelem kiváltságokat adott. Ezeket Rákóczi György 1631-ben megerősítette. Ez időben 1000 hajdút telepítettek ide. Késobb Esterházy Pál az elmaradt nádori fizetés fejében kapja meg birtokul Derecskét, jogait azonban csak a Rákóczi-féle szabadságharc után tudja érvényesíteni, mert a kiváltságaiktól megfosztott hajdúk nem akartak belenyugodni sorsuk változásába. A törökök 1659-ben és 1693-ban feldúlták. I. Lipót a hajdúk szabadalmait megvonta tőle és a kassai királyi kamara fennhatósága alá helyezte Derecskét. 1706. okt. 19.-én Rabutin császári vezér tartózkodott itt.
A 18-19. századi fejlődése sokkal dinamikusabb, mint a környező településeké. Ennek köszönheti mezővárosi rangját, művelődésben, kereskedelemben, kultúrában betöltött egyfajta centrum szerepét.
Külön figyelmet érdemel, hogy a település évszázados iskoláztatási hagyományokkal rendelkezik. A Református Egyház a XVII. század közepétől elemi iskolát működtet a településen. 1862-1872 között hatosztályos gimnázium is létezik a településen.
A II. világháború igazi megpróbáltatásai 1944. októberében érték el a községet. 1948-ban a lakosság meghaladta a 10 ezer főt, és jelenleg is közel ennyien lakják.
Külön figyelmet érdemel, hogy a település évszázados iskoláztatási hagyományokkal rendelkezik. A Református Egyház a XVII. század közepétől elemi iskolát működtet a településen. 1862-1872 között hatosztályos gimnázium is létezik a településen.
A II. világháború igazi megpróbáltatásai 1944. októberében érték el a községet. 1948-ban a lakosság meghaladta a 10 ezer főt, és jelenleg is közel ennyien lakják.
A 60-as évektől átalakul a település képe, a régi, jellegzetes, méltóságot sugárzó klasszicista tornácos, módos parasztházak eltűnnek Derecske utcáiból. Az egymást gyorsan váltó építési divatok meglehetősen eklektikussá teszik az 1991-ben ismét városi rangot kapott település arculatát.